Díszlettervek Goldmark Károly Sába királynője című operájához, 1914 körül

“A Lajta díszletein a kő és a márvány csak szimbolikusan jelzett mellékesség, mindenekfölött való pedig a felület és az árnyék, amely egy olyan elvont, szinte szublimált architektúrát létesít, amelyben az architektúrának a térbelisége szinte anyagtalanul kifejeződik. Ezekben a díszletekben a mozgó ember olyan viszonyban van az architektúrával, mint a kőszobor a merev kőarchitektúrával, s a színész rákényszerül a mozgás plasztikájára, és változó attitűdjei szerint a környező architektúra mindig megfelelően változik. Ha a színész művészetét bizonyos mértékben időbe transzponált plasztikának nevezhetjük, a színpadi művészet nem lehet más, mint ugyancsak időbe transzponált architektúra. És mert egyelőre a reinhardti kísérletekben félretaposott és színházi üzletekben ellaposodott drámairodalom az ilyen színpadművészetnek [a] kellő irodalmat nem szolgáltatja, csak a zenés dráma házaitól várhatjuk a reformot,  s ezért lesz még az irodalomra is impulzív hatású esemény, ha Lajta díszletei, az architektonikus színpadnak ezek az első tiszta példái, megjelennek az Operaház előadásában.”

Márkus László: Színpadi architektúra. In: Magyar Iparművészet, 1916. 140. p.

Vissza a művekhez

Elérhető anyagok

Archív fotók

Magyar Iparművészet, 1915. 153. p.Magyar Iparművészet, 1915. 154. p.Magyar Iparművészet, 1915. 155. p.Magyar Iparművészet, 1915. 156. p.

Sajtóanyag

Magyar Iparművészet, 1916. 139. p.Magyar Iparművészet, 1916. 140. p.
A művek teljes listájához klikkeljen ide!