Tervek, fotók, dokumentumok

A városligeti Ős-Budavára szórakozónegyedének korábbi bérlője, Friedmann Adolf 1907 februárjában felesége nevén a Szerecsen utca 35. szám alatti, keskeny és kicsiny, de az Operaházzal szemközti telekre kért építési engedélyt. A szerény méretű, de a környék mulatóival, orfeumaival szemben elegánsnak, exkluzívnak szánt háromszintes „táncterem” célja Lajta Béla tervleírása szerint „művészi táncok bemutatása, a tánc művészetének nemesebb értelemben való kultiválása, a hatodik művészetnek minálunk is az őt megillető magaslatra való emelése” lett volna.

A tervek kisebb, tűzrendészeti és higiéniai szempontú módosítása után a tanács áprilisban engedélyt adott az építkezésre. A nyugalmukat és gyermekeik erkölcseit féltő szomszédok fellebbezését azonban egy 1908 júliusáig húzódó, végül a belügyminiszter által Friedmannék javára eldöntött jogvita követte. A Parisiana Orfeum így csak 1909. február 13-án nyithatta meg kapuit: este fél tíztől éjjel egy óráig „magyar nyelvű dalcsarnoki előadások”, éjjel egytől hajnali öt óráig pedig „táncmulatságok” számára.

A Parisiana hosszúkás, 11 méter belmagasságú, 330 fős nézőterének először a közepén húzódott volna az öt méter széles „táncoló tér”; végül a terem végében létesült egy kisebb színpad. Az emeletre tervezett szeparék helyét egy 150 fős „télikert” foglalta el, a kabaré-előadásoknak kialakított pódiummal.

A nagyterem oldalfalaihoz hasonlóan a Parisiana közel négyzetes homlokzatát is szürke márványburkolat fedte, egymás felett eltérő árnyalatú és erezettségű lapokból. A homlokzat szinte teljesen síkban tartott – bár a kapubéllet által mélységi dimenzióval is felruházott – kőfelületével hatásos kontrasztot képeznek a fémrészletek: a bejárati kapuk alumínium- és rézlemezburkolata, illetve az attika vörösrézből domborított és részben aranyozott kerubfigurái.

A geometrikusan stilizált, leegyszerűsített formák, az exkluzivitást sugalló, gazdag anyaghasználat és a keleties összhatás Lajta e művén – a kompozíció szinte szakrális épületet sugalló monumentalitásával némileg feszültségben – már az 1920-as évek art déco stílusát előlegezi.